Nem tűntem el

Kedvesség

avagy, hogyan mondj el mindent azoknak akiket szeretsz

Kedves egybegyűltek, minden olyan ember, az életemben akiknek valamiért nem nagyon vagyok a szíve csücske, és ezen nagyon nem is szeretnének változtatni egyhamar, kedves rokonaim, barátaim, ismerőseim, hozzátok szól eme kis poszt.

Szeretném nektek megköszöni, azt hogy valamilyen formába az életem részesei voltatok, és vagytok, szavaitok, tetteitek mindig előre vittek, néhányotoktól megtanultam, hogyan kell figyelmen kívül hagyni a bántó szavakat, valakitől azt tanultam hogy bármennyire is fáj ne mutassam ki azt, csak később amikor már senki sem látja, megtanultam tőletek, hogy valóban nem mindenkiben bízhatok meg, és nem mindenki mond igazat...

Tudjátok ez a nap is elérkezett, Én szeretlek titeket bármennyi fájdalmat is okoztatok, az én világomban ti csak erősebbé tettetek. Növeltétek az Önbizalmamat még akkor is ha csorbítani szeretettétek volna.

Kedves rokonaim, persze mindenkinél lehet nézet eltérés, de bármennyire is úgy gondoljátok, hogy nem szeretlek benneteket, ez nem igaz, én csak szimplán egy olyan lány vagyok, aki a maga kis burokjában érzi jól magát, aki nem jár el mindennap, aki nem mindig látogat meg benneteket, de ez nem azt jelenti, hogy nem gondolok rátok, higgyétek el nekem, hogy sokszor gondolok rátok, remélem, hogy jól vagytok, és a ti napjaitok is olyan csodálatosan telnek mint az én napjaim.

Így tehát megbocsátok nektek, elengedem az érzéseimet, elengedem a kezeiteket, hogy többé ne akadályozzátok meg a fejlődésemet, természetesen ha szükségetek van rám továbbra is itt vagyok. És nem érdekel, hogy mit gondoltok magatokban én tudom, azt amit érzek, Szeretet felétek még ha olykor nem is érzitek.

ui. Az ember nem tud száz felé szakadni, ezt nektek is meg kell tanulnotok!  De én gondolok rátok!

Bea,

Szép napot mindenkinek!