1. 2. 3. Mondtam magamnak, csak háromig kell tudni elszámolni, aztán lecsukom a szemem, és minden más lesz újra látom az én ’ Csodavilágomat’. Amely számomra, olyan mint egy tündérmese kezdete, amit mindig van hová fejleszteni, ahol szabad lehetek, és szabad lehet minden gondolatom.
Sokszor nem tudom, hová tart a világ, és hogy mi lesz 5 perccel később, és mint mindenki más, nap végén én is elfáradok. Legtöbbször úgy érzem, hogy aggódva érek haza, ’Mi lesz holnap?’ című elsődleges kérdés jár folyton a fejemben. Sokszor kell megálljt parancsolnom saját magamnak. Van amikor sikerül, van amikor nem, de ettől nem vagyok kedvtelenebb. Tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm, sőt azt is hogy sokszor jó lenne jövőbelátónak lenni. Ilyenkor sokszor úgy nyugszom meg, hogy csak becsukom a szemem, és elképzelem, vagy továbbképzelem azokat a dolgokat amiket biztosan szeretnék az életemben tudni…
… A ’ Csodavilágomban’ minden más. Van egy házam, egy picike és apró házacska de nekem és a páromnak illetve most már a két macsekomnak bőven elég. Három kisebb szoba található benne, egy a miénk, egy a macsek birodalom. És van egy az álombeli, kis manócskának fent tartva aki még csak gondolatokban létezik és nem mindig van jelen. De egyszer tudom, hogy az életünk része lesz. De nem most, azt hiszem 4 év múlva, az egy pont ideális kor.
Na de, ott tartottam hogy ez a picike aprócska ház, olyan családias, kék, zöld és halványabb sárga színekkel illetve csodás virág mintákkal „beszélnek” hozzád a falak. – Minden rendben, nyugalom itt jó helyen vagy.
A konyha sem túl nagy, de éppen elég ahhoz, hogy ne ütközzünk egymásba, ha én éppen főzök, de a csodálatos párom éppen vizet szeretne inni és nem jó hozzá a fürdőszobai csap, mert imád a közelemben lenni. Szeretek főzni abban a konyhában, imádom azokat az illatokat. A konyhabútorok mogyoróbarna színűek, s a kicsinyke 4 személyes asztal csak úgy tündököl, a gáztűzhellyel szemben arra várva, hogy máris rákerüljenek a finomabbnál, finomabb főtt ételek.
S milyen az a pillant amikor fáradtan hazaérkezünk a munkából? Nyugodt, kellemes, az ajtón belépve feloltódik a villany, s jobb illetve bal oldalt, kabátok lógnak, illetve némi apróság: bevásárló szatyrok, táskák, hogy emlékeztessenek arra, hogy ne kelljen újat vennem a boltba, csak vigyem el őket, ők is teljesen jó szolgálatot tesznek majd. A kabátok alatt sorakozik fel, a nem túl új de nem is olyan régi cipős hadsereg, ádáz harcokat vívnak, hogy ki melyik helyre kerüljön, éppen ezért van amikor kilógnak a sorból, természetes hogy nem az emberi lustaság miatt van ez így. Mindenki megvívja szépen a maga csatáját.
A bejárati folyosón állva veszem csak észre, milyen jó is hazaérkezni, a párom elsiet a konyhába, ami jobbra található, és ott valami előzőnapi élelem után kutat. Amíg én szépen lassan, mosollyal az arcomon balra veszem az irányt a nappaliba. A két kis macskusz éppen jó nagyokat nyújtózkodik, mire mindketten gyorsan felém szaladnak. A kanapéra ülök. Mire az ölembe férkőznek, s ott alszanak tovább. Be kapcsolom a tévét, éppen olyan műsor megy amit nagyon szeretek, tele vidámsággal és boldogsággal, a reklámok pedig csak az suttogják milyen csodás vagy ma, s további jó filmezést kívánnak neked.
Lehet, hogy egy kettő emlékeztet arra, hogy holnap boltba kell menned, de nem szeretnének rábeszélni semmi haszontalant dolog megvételére. Csak egyetlen mondatot mondanak, minden dolog, tárgy meg van amire szükséged lesz a holnapi naphoz?
És ezzel véget is ér, visszatérhetek a filmhez, egy újabbhoz, amikor éppen betoppan a párom, vacsorával a kezében, és immár ketten nézzük a filmet, ez most egy kicsit kalandosabb, elgondolkodtató, de mégsem kelt benned szorongást, félelmet, amolyan kellemes. Örömmel állsz fel miután vége van. Belépve a hálószobába van egy összecsukható kanapéágy. Minek is az a hatalmas franciaágy, este legalább egy kicsit edzettebb leszel. Na jó legalább ha reggel összecsukod van még egy kis helye a macsekoknak szaladgálni. Kinyitva az ágyat, természetesen érzékeled, hogy az ágynemű tartóban találod a takaródat, a párnádat, és a rengeteg sok plüss állatot, de mindennap csak egy férkőzhet be a másik oldaladra. Így ha átfordulsz bármelyik oldalra, a párodon, a macskádon kívül még egy plüss is vigyázza álmaidat. Hát nem csodálatos? Mindenesetre miután ezzel megvagyok a fürdő felé veszem az utat, van benne egy zuhanyzó arra a napokra ha csak gyorsan szeretnék ágyba kerülni, hogy ott is tovább folytathassam a gondolkodást, pihenést, vagy csak a párom mellkasán fekve élvezhessen szívverésének hangját. De most úgy döntök, hogy a kád, amelyben mindketten elférünk tökéletes lesz.
Ilyen az otthonunk, legalábbis egy kis része, van még mit elmesélnem van még mit megálmodnom. A kis manócska is belekerül majd ebbe a történetbe, illetve az ő picike kis szobája, és a macsekoké is de az még csak félig van kész, mint ez az iromány is.
Ha összezavartalak volna, ne haragudj ez az én csodálatos világom alap pillére, idetérek legelőször vissza, amikor relaxálnom kell. Ez az egyik álmom kis részlete, és tudom hogy megvalósul majd. Ha furcsának találod az írást, sem baj.Ez csupán csak egy gondolat, amelyen mindig van mit fejleszteni.
